Az Európai Unió és a NATO székhelye, a Manneken Pis és az Atomium otthona, Magyarország egyik aktuális ellensége. Brüsszel. De mi az és miért kell félnünk tőle?

Brüsszel Belgium és a Flamand régió fővárosa, egy Szegednél alig nagyobb lakosságú nyugat-európai város. 979-es alapítása óta volt francia, osztrák és spanyol uralom alatt is, majd ismét osztrák, aztán újból francia, végül holland hatalom irányította Brüsszelt és a kis országot, amíg 1830-ban kivívta a függetlenséget. Belgium volt az első kontinentális európai ország, ahol a 1800-as évek elején lezajlott az ipari forradalom. Mindkét világháborúban német megszállás áldozata lett. Belgium államformája szövetségi állam alkotmányos monarchiával és parlamentáris demokráciával. A javarészt katolikus országban 2003-ban fogadták el a melegházasságot legalizáló törvényt.  Belgium ma egy harmad akkora ország, mint hazánk, mégis lakossága 1 millióval a magyar felett jár.

Az Európa fővárosának is nevezett Brüsszel 1957-ben a római szerződés által vált az Európai Gazdasági Közösség központjává. Mára az Európai Bizottságnak, Európai Unió Tanácsának és az Európai Parlament bizottsági üléseinek is Brüsszel ad helyet. De nem csak az Unió nevezi otthonának a várost. A NATO első adminisztrációs székhelye Londonban volt, majd új központot építettek Párizsban. Itt működött az intézmény egészen 1966-ig, amikor is Franciaország felfüggesztette tagságát az Észak-atlanti Szerződés Szervezetében. Ezután költözött a szervezet politikai vezetősége a Brüsszelben 1967-re felépült új központba. Ezeken kívül a Vámügyi Világszervezet és az európai légiközlekedés biztonságáért felelős Eurocontrol is központjául választotta,  ezenfelül pedig a Benelux államok adminisztrációs székhelye is egyben.

Az európai kultúrkörön és a valláson túl is számos módon kötődünk a belga fővároshoz és annak intézményeihez. Az 1997 novemberében tartott népszavazáson 85%-a a szavazóknak úgy döntött, hogy a NATO-hoz csatlakozni igenis megéri hazánknak. Mint volt szovjet tagállam, Magyarország 1999-es csatlakozása is történelminek volt mondható, s bár mindenképp segített abban, hogy megismerjük a nemzetközi együttműködés kultúráját még az Unióba lépés előtt, a Honvédség alulfinanszírozottságának problémáját még 18 év után sem oldotta meg. Nem véletlenül. Az ország katonai kiadásai 2007 óta folyamatosan csökkennek. A történethez persze hozzátartozik egy aktualitás: kormányfőnk májusban megígérte Trump elnöknek, hogy 2024-ig a katonaság fejlesztésére és fenntartására fordított kiadások el fogják érni a NATO által elvárt GDP 2%-át. Ámen.

Másfél évtizedes tárgyalás után, Magyarország 2003-ban döntött úgy, hogy tagja szeretne lenni az Európai Uniónak. A 2003. április 12-én megtartott népszavazáson a választópolgárok túlnyomó része, több mint 83%-a szavazott a közösséghez való csatlakozás mellett. A nemzet voksolt, így 2004. május 1-jével hivatalosan is az Unió tagja lett Magyarország. A csatlakozás által felhatalmaztuk az Európai Bizottságot, hogy bizonyos téren döntéseket hozzon a fejünk felett, úgymint a versenytörvények, a segélyek szabályozása és a liberalizáció terén. A jogharmonizáció jegyében elfogadtuk, hogy az európai uniós joggyakorlat egyre inkább helyet kap a törvénykezésünkben, hogy a piacunkat egységesítjük és határunkat megnyitjuk. S nem utolsó sorban az együttműködés értelmében rábólintottunk az egységes menekültügyi és bevándorlási politikára. Az EU pedig kinyitotta a lehetőségek kincsesládáját a munkát kereső, tanulni és kutatni vágyó, üzletet kiterjesztő és utazgató honfitársaink előtt. Ami egy kisebb és kevésbé jóléti államnak pedig a legfontosabb: kinyitotta a pénzcsapot.

Az uniós csatlakozásunk óta minden magyar fejlesztés 97%-a EU társfinanszírozásban valósult meg. Ez nagyjából azt jelenti, hogy több mint 90 ezer projekt kapott ezer meg ezer milliárdnyi forintokat a szervezettől. Ilyen hatalmas támogatások mellett is gazdaságunk évről évre alig növekszik. Képzeljük el mi lenne az EU-s pénzek nélkül! Ráadásul 18 másik tagországgal együtt főleg élvezői vagyunk az Uniós büdzsének, míg néhány "szerencsésebb" állam, mint a német, francia, osztrák, svéd, holland nettó befizetői az EU-nak, így kimondhatjuk, hogy ezen országok adófizetői finanszíroznak majdnem minden magyar fejlesztést. Lerágott csont és hatalmas közhely, de vajon mennyire éri meg beleharapni abba a bizonyos kézbe?

Brüsszel minden játszótér, ahova a gyerekünket visszük munka után, minden felújított kórházi folyosó, ahol várjuk a (hosszú) sorunkat, minden méter új autópálya, amit megteszünk, hogy nyáron a Balatonhoz érjünk vagy amin a gyereket a drága budapesti albérletébe visszük vasárnap. Brüsszel számos alapítvány egyetlen esélye és sok magyar vállalkozó mély zsebe. Brüsszel minden frissen festett óvoda, minden új tábla az iskolában, minden felújított idősek otthona. Brüsszel a felvidéki rokonaim közelsége és a külföldi diáktársaim barátsága. Brüsszel a fiam ösztöndíja és a vállalkozásom jövője. Brüsszel a szélsőjobbos nagybácsim szólásszabadsága és a cigány haverom emberi joga. Brüsszel a szabadság, a demokrácia, a fejlődés és az összetartozás. Brüsszel Európa. Mi vagyunk Brüsszel.