Talán a legátpolitizáltabb sportesemény ért véget vasárnap Budapesten. Hogy maradhatunk meg sportrajongónak, ha a szurkolást, a hazaszeretetet, de ezek ellentétét is kisajátította a politika?
"Víz. Csoda. Isten hozott!" - szólna magyarul a 2017-es FINA világbajnokság mottója. A szervezést az eddigi legjobbnak kiáltották ki, a magyar szurkolás világhírű lett, a sportolóink pedig az éremtáblázat 9. helyére húzták be a csapatot, mégis előtte, alatta, de még utána is rendkívül kényes téma a vizes vb. A választási kampány még közel sincs a hajrájában, de így is sikerült elkövetnie mindent a magyar közéletnek, hogy talán a legmegosztottabb Magyarország fogadja a világbajnokságot. Bár a kormányzó pártok célja mindenképp az volt, hogy a világ most hazánkra figyeljen legalább két hétig, nem biztos, hogy képesek voltunk a legmosolygósabb arcunkat fordítani felé. Az biztos, hogy a mosoly valamiért erőltetett volt. Tudniillik a vb-re érkeztek gazdag zsidó származásúak, brüsszeliek, liberálisok, sőt mi több, a versenyben külön csapattal rendelkező menekültek is. Lehet, hogy a világ ezt nem tudja, de nekünk, magyaroknak, az előbb felsoroltakkal mind problémánk van. Legalábbis kell, hogy legyen, hiszen a minket szolgáló és képviselő kormány az adónkat arra költi, hogy minket felvilágosítson az ellenségeinkről. Ellenségképekből pedig igen gazdagon megáldott a kormánypárt propagandája. Mára már kialakult, hogy aki megsajnálja a menekülteket, az nem a Fidesz, hanem az haza ellensége, aki ösztöndíjat kapott a Soros Alapítványoktól, az nem magyar (kivéve a jobboldali képviselők és kormánytagok), aki liberálisan gondolkozik, netán olyan tanokat folytatna, az nem érdemli meg, hogy Magyarországon éljen. (Pedig!) A magyar társadalmat félelemben tartják fabrikált álhírekkel és már a szomszéd országba sem mer elutazni az ember konzuli regisztráció nélkül, hiszen egész Európa egy migránsok által feldúlt harctér.
Ilyen közéleti környezetbe érkeztek meg a vizes sportok nagyjai Budapestre. A szerencsések még elkaphattak néhány Soros-plakátot és csak remélhetjük, hogy nem akartak nagy városnézést tervezni a 3-as metróval. Ha viszont minket magyarokat szeret Fortuna, akkor ez a rengeteg sportoló, edző, FINA tisztviselő jött és ment, teljesítették, amiért ideutaztak majd mentek a következő helyszínre. Végül maradunk mi a szurkolók, akiknek megvannak évek óta a favoritjaik, akikért szorítanak minden egyes versenyen. A sportrajongók, akik imádják a vízilabdát vagy az óriás toronyugrást bámulni. A hazaszeretők, akiket étet a magyar siker és alig várják a magyar himnuszt. Ezek is mind mi vagyunk. De! Ha libabőrös lettem a megnyitón vagy csodásnak találom a Duna Arénát, akkor már fideszes vagyok? Ha egy percet nem láttam a vb-ből, akkor ellenzéki vagyok? Ha kimentem egy vízilabda meccsre a Margitszigetre, akkor tényleg egyet kell értenem a kormány politikájával? Ha észrevettem, hogy a kommentátor csak a legvégén említette meg a menekült csapatot, akkor szoci vagyok, ha nem vettem észre akkor kereszténydemokrata? Mi vagyok, ha Hosszú Katinkának szurkolók? Ő most a lázadás szimbóluma vagy már inkább kormánypárti? Hiszen dicsérte a vb szervezést!
Érzékeny téma a világbajnokság. Nem is könnyű írni róla. Egyik barátom azt mondta, ő be se kapcsolja a tévét a vb alatt, annyira utálja Orbánt. Hajtogatta az ellopott milliárdokat, a többszörösére nőtt büdzsét, a felesleges pénzszórást, a maffiakormányt, a korrupciót. Miközben hallgattam a heves utálatot, magamban elkezdtem felépíteni, hogy miért lenne érdemes nézni - a magyar sportolókért, a közös sikerekért, amik fontosak egy ország létezésében, a sport szépségéért. De mire reagálnom kellett volna, már nem tudtam. Annyira abszurddá vált a helyzet, amiben védenék egy sporteseményt, ami a tiszta versenyzésről, megmérettetésről szól és politikai kontextusba helyezve képtelen vagyok rá. Nem értettem, hogy alakult ki ez a nézetkülönbség régi barátommal, akivel amúgy minden téren egyetértettünk eddig, még a politikában is, nemhogy a sportban. Aztán rájöttem, hogy nem ő tehet róla, de nem is én. Csak szurkolni szerettem volna hazám sportolóinak. Sportrajongóként, szurkolóként, magyarként.