New York ellen először 1920-ban követtek el terrorista merényletet. Amerika történetének egyik legtöbb áldozatot követelő robbantásának részleteiről ma is keveset tudni.
1920. szeptember 16., délidő. Az Egyesült Államok pénzügyi központjának számító New York-i Wall Streeten zajlik az élet. Futárok szaladnak át az úton, bankárok indulnak ebédelni, autók és lovaskocsik járnak fel és alá az utcán. A közeli Trinity Church harangja még az utolsót kongatja, amikor 12:01-kor a J.P. Morgan Bank épülete előtt magára hagyott kocsiban 45 kg dinamit felrobban. A detonáció elevenen megégeti a közelben tartózkodókat, a bombára pakolt vasszegek pedig halálos sebeket ejtenek a távolabb állókban is. A szomorú sorsú kocsi elé fogott ló részeit csak 100 méterre találják meg, a törmelékek pedig 34 emelet magasan is kárt okoznak. A robbanás maradványai, holttestek és üvegszilánkok terítik be a teret. A Wall Street egy pillanat alatt csatatérré változott.
A robbanás következtében 30-an rögtön életüket vesztették, 8 személy pedig a szerzett sérülésekbe halt meg. A sérültek száma meghaladta a 300-at. Ekkor még nem tudták, hogy ez lesz a legtöbb áldozatot követelő terrorcselekmény amerikai földön a 75 évvel későbbi Oklahoma Cityben történt robbantásig. Rendőrök, tűzoltók, orvosok és ápolók százai lepték el Manhattan pénzügyi központját, a Nyomozó Iroda (az FBI elődje) pedig azonnal megkezdte a bizonyítékok összegyűjtését és a szemtanúk kihallgatását. A nyomozást nehezítette, hogy a bombát szállító jármű szinte teljesen megsemmisült, illetve nem volt egy szemtanú sem, aki a piros lovaskocsi vezetőjére emlékezett volna.
A magányos akciótól kezdve a kommunistákon át számos esetleges elkövetőt számba vettek New Yorkban, akiknek érdekében állhatott a kapitalizmus központjának és szimbólumának számító Wall Streeten ezt a pusztítást véghez vinni. A terrorizmus ténye egészen másnapig nem is került szóba. Szeptember 17-én azonban számos környékbeli postaládából kerültek elő a robbanás napján kihelyezett szórólapok, gyanús üzenettel. A papírokon ez állt: "Emlékezzetek! Nem fogunk tovább tűrni! Engedjétek szabadon a politikai foglyokat vagy mindnyájatokra halál vár! Amerikai Anarchista Harcosok" A Nyomozó Iroda azonnal hasonlóságot vélt felfedezni az Amerika-szerte korábbi bombatámadások előtt megjelent szórólapokkal. A gyanú az olasz Luigi Galleani által vezetett anarchista csoportra irányult nagyon hamar. Galleani olasz származású anarchista, aki 1901 és 1919 között volt aktív az Egyesült Államokban. Hitt az állandó osztályharcban, a terrortámadások hasznosságában és az osztály ellenségeivel való tárgyalás és kompromisszum megtagadásában. Követői, a Galleanisták számos Európai országban is lázítottak, illetve ők álltak több kisebb robbantásos merénylet mögött Amerikában is. Galleanit deportálták az USA-ból 1919-ben, ugyanis a hatóságok szerint engedély nélkül tartózkodott az országban, a kormány erőszakos megdöntésére buzdított és egy bombakészítő kézikönyvet is írt. A három évig tartó nyomozás szerint az ő követői álltak a Wall Street-i merénylet mögött, azonban mivel minden gyanúsított külföldre menekült, így bizonyíték hiányában zárták le az ügyet. Az FBI 1944-ben nyitotta újra az 1920-as aktát, amikor már konkrét bizonyítékokra hivatkozva a Galleanistákat nevezik meg elkövetőknek. A robbantás kivitelőzéjének pedig Mario Budát, Luigi Galleani bombakészítőjét hirdetik ki, ezzel együtt a merényletet hivatalosan is nemzetközi terrorcselekménynek nevezik.
Egy nappal a robbantás után 1920. szeptember 17-én a Wall Street újra megnyitotta kapuit, hogy megmutassák a világnak, az üzlet a megszokott módon megy tovább bombák ellenére is. Bekötözött hivatalnokok sétáltak az utcán, a betört ablakokat befedték, a támadás nyomait feltakarították - a bizonyítékokkal együtt - és látszólag valóban minden a megszokott módon történt. Csak a vasszegek által ma is látható falakba fúrt mélyedések és az esti több ezres Amerika melletti felvonulás emlékeztetett a 38 életet követelő robbantásra.
