A gyűlölködő és megosztó kormányzati retorika már fenyegetőzésbe csapott át. Józan és szeretettel teli összefogással és aktivitással megmutathatjuk, hogy ez a mi országunk is.
Három héttel a választások előtt már nagyon is időszerű elgondolkodni azon, hogy miről is döntünk április 8-án. A március 15-i Orbán-beszéd fenyegetőző fordulatai már az utolsó cseppek voltak a gyűlöletkeltés fideszes poharában. Hogy a vásárhelyi bukta, az ellenzéki összefogást sürgető tömegek mozgolódása vagy a propaganda következő lépcsője kívánta meg ezt a gyáva miniszterelnöki ünnepi beszédet, nem tudhatjuk. De azt igen, hogy csak a Fidesz politikájához és Orbán Viktor személyéhez hű állampolgárokat célozták meg vele. Azokat az emberek százezreit, akiknek amúgy is szólnak a Soros- és ENSZ-plakátok, a Lázár- és Deutsch-féle migráns apokalipszist lefestő nyugati imázsvideók és a pénteki Orbán-interjúk a Kossuth rádióban. Az ezeknek az álhíreknek és álvalóságnak bedőlő tömegek alkotják azt a jól szervezett kisebbség kétmilliós csoportját, akik már négy éve is megválasztották a Fideszt kormányzó pártnak.
Senki, aki másképp gondolkozik, senki, aki ellenzéki, senki, aki apolitikus, senki, aki nem Fidesz-szavazó nem érdekli a jelenlegi magyar kormányt. Ebbe a senkikbe beletartoznak a nem szavazókorú gyerekek és fiatalok, diákok tömegei, a kivándorolt magyarok súlyos hányada, az értelmiség döntő többsége, nem beszélve a magyarországi kisebbségekről. Az ünnepi beszédben (sem) továbbá nem került szóba az egészségügyi dolgozók, a tanárok ügye sem. Sőt, tulajdonképpen semmiről nem szólt, ami minden magyart érint a hétköznapokban. Szégyenteljes és dühítő, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tartott állami ünnepség sorosozásról és migránsozásról szólt.
Kijelenthető tehát, hogy nagyjából 8 millió itthon élő ember nem számít a kormánynak. Eszük águkban sincs új szavazókat szerezni áprilisig, hiszen tudják, hogy az lehetetlen feladat lenne. Akik józan ésszel és elfogulatlanul tudták nézni a Fidesz-gyűlöletkeltését eddig, őket már nem tudják befolyásolni semmilyen Lánchidat rengető migránsozással. A kormány egyetlen célja, hogy még nagyobb gőggel összetartsa a kisebbségét, hogy féljenek mindentől és mindenkitől, ami nem narancssárga és harciasan, erőszakosan és vakon kiálljanak szeretett Orbánuk mellett. Az előrevetített erkölcsi, politikai és jogi elégtétel pedig a civileken, ENSZ dolgozókon, Paks II ellenzőkön, diákokon, tüntetőkön, CEUsokon és minden ellenzékin kívül szólt mindazon fideszesnek, akik bár kiábrándultak a folyamatosan és gyorsan romló pártjukból, mégsem állhatnak fel, mert egzisztenciális foglyai és/vagy tettestársai egy maffiarendszert kiépítő kormányzásnak. Őket is igyekszik legalább annyira megfélemlíteni a nagyvezér, hogy gondolni se merjenek arra, hogy kilépnek vagy nyilatkozni kezdenek, esetleg hűtlenül másra szavaznának.
Orbán Viktor a kormányzást valóban hatalmon levésként kezeli. Az elmúlt nyolc évben szó sincs nemes szolgálatról, tisztességes képviseletről, igazságos kormányzásról. A hatalom megszerzéséről, a hatalom gyakorlásáról, a hatalom kiterjesztéséről annál inkább. A fékek és egyensúlyok intézményei megszűntek, a sajtószabadság romokban, a magyar demokrácia lábáról a gyerekcipőt is lelopták már, a külpolitikánk pedig a rendszerváltozás óta nem látott mélységekben. Egy tudatosan megosztott és megfélemlített magyar társadalom féktelen mélyrepülésben van egy kontrollálhatatlan miniszterelnök vezetésével.
Hogy lehet a kritika legkisebb jelét sem elviselő kormánynak megálljt parancsolni, ha nincsenek meg azok alapvető fórumok sem, ahol az állampolgárok közügyekről beszélhetnének, vitatkozhatnának (lásd például vidéki nyomtatott sajtó)? Mit tehetünk, ha a mi adónkból pénzelt köztévé nem foglalkozik az igazán fontos közügyekkel? Mit tehetünk, ha a kormány egyetlen célja egy megosztott, gyűlölködő, elbutított, nem gondolkozó társadalom megteremtése? Mit tehetünk, ha a felelőtlen külpolitikának hatására a populista és diktatórikus országokon kívül nem marad barátja és pártolója Magyarországnak? Mit tehetünk, ha a magyar idegengyűlölettől zeng a világsajtó?
A rasszizmusra és idegengyűlöletre szeretettel válaszoljunk! Álljunk ki szuverenitásunk és a határvédelmünk mellett, de álljunk ki a hamis retorika és a menekültek mellett is! Ne hagyjuk, hogy a migráns (bevándorló) szó egy gyűlölködő szó legyen, hiszen minden külföldön dolgozó magyar migráns, ahogy minden Magyarországon dolgozó és letelepedett orvos, kutató és egyetemi tanár is migráns! A bevándorlás nem bűn, háború és halál ellen menekülőket megbélyegezni és ellenük gyűlöletet szítani viszont az.
A sajtó megfojtására pedig sok-sok kommunikációval válaszoljunk! Beszéljünk egymással a vonaton, a munkahelyen, az egyetemen, reggeli és vacsora közben, a családtagjainkkal, a barátainkkal és idegenekkel. Beszéljünk a minket érintő fontos problémákról és beszéljünk a sikereinkről is! Írjunk blogot, reagáljunk postokra, kommenteljünk és osszunk meg számunkra fontos cikkeket! Vegyünk részt vitafórumokon, előadásokon vagy ha nem találunk nekünk szóló programot, szervezzük meg magunk! Ki vagyunk éhezve tartalmas és intelligens beszélgetésekre legalább annyira, mint fideszes politikus arra, hogy végre egy értelmes ügy mögé tudjon beállni. Kérdezni, gondolkozni, kritizálni és vitázni nem bűn, hallgatni, elfordulni és végignézni hazánk erkölcsi összeomlását viszont az.
Üljünk össze, beszélgessünk, szervezzünk közösséget, írjunk cikkeket, forgassunk kisfilmet, beszéljünk külföldi barátainkkal,hogy nem vagyunk idegengyűlölők, vegyük rá elvándorolt családtagjainkat, hogy menjenek el szavazni, mondjuk el a szomszédunknak, hogy attól még, mert a mtv azt mondta, még érdemes kellő kritikával kezelni. Cselekedjünk, cselekedjünk és cselekedjünk és legfőképp szavazzunk! Józan ésszel és szeretettel elindíthatunk egy intellektuális forradalmat. Egy összefogást. Mert ez a mi országunk is!
