Fotó: AP Images

"Észak-Korea valós veszély a világkereskedelemre" "Észak-Korea ballisztikus rakétát indított"

"Észak-Korea: fenyegetés a világ legveszélyesebb emberétől" "Észak-Korea kísérleti atomrobbantást hajtott végre"

Naponta látunk ilyen és ehhez hasonló szalagcímeket online és írott sajtóban egyaránt. Vajon csupán a sajtó próbál pánikot kelteni vagy tényleg van okunk félni? Talán azt a legtöbben tudjuk, hogy Észak-Korea egy ázsiai ország, sokan arra is emlékszünk, hogy egy diktatórikus állam, de ami talán mindenki számára ismert, hogy nagyon nem ápol jó kapcsolatot szomszédjával, Dél-Koreával.

A Koreai-félsziget lakói hiába próbálták évtizedeken keresztül felhívni a világ figyelmét a japán elnyomásra, az 1910-es annektálás után csak a második világháború végén látszott megoldódni a problémájuk. 1945-ig ugyanis Japán saját területeként kezelte és igazgatta a még egységes Koreát, amely gyakorlatot a vesztes háború után volt kénytelen feladni, amikor egy nemzetközi megegyezés alapján a Szovjetunió a 38. szélességi fokig szállta meg a félszigetet, az alatt pedig az Egyesült Államok vonult be. Az északi és déli területen is létrejöttek kormányzatok, amelyek mind Korea legitim kormányának nevezték magukat és a kialakult határt egyikük sem tartotta véglegesnek. 1950 nyarán a Kína és Szovjetunió által támogatott északi csapatok megtámadták a déli területeket, így elkezdődött a koreai háború. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatban ítélte el az inváziót és válaszcsapást kért a nemzetközi közösségtől. Reagálván az offenzívára, az Egyesült Államok és húsz másik ország segítségével visszanyomták az északi csapatokat. A három évig tartó háború végére állóháború alakult ki a félsziget közepénél. 1953 július végén egy fegyverszünettel ért véget a háború, a határt pedig az eredeti vonalhoz hasonlóan véglegesítették. A fegyverszünet értelmében létrehoztak egy 4 km széles és 250 km hosszú demilitarizált területet a 38. szélességi fok mentén. Érdekesség, hogy hivatalosan a két állam jelenleg is hadban áll, mivel békeszerződést azóta sem írtak alá, illetve Észak-Korea felmondta az 1953-as tűzszüneti megállapodást is 2013-ban.

Észak-Korea, hivatalos nevén Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nem bővelkedett vezetőkben. Kim Ir Szen az ország alapítója és első államfője 1948-tól egészen haláláig töltötte be pozícióit. A Nagy Vezérnek nevezett politikus vezette be a modern diktatúra egyik fromáját, a  dzsucse eszméjét a marxista-leninista ideológia helyett. 1994-es halála után fia, Kim Dzsongil követte az ország élén. A Kedves Vezető alatt az ország nemzetközi kapcsolatai javultak és megtartották az első Észak-Déli találkozót is. Kim Dzsongilt 2011-ben érte a halál.

Kim Dzsongil halála után harmadik, legkisebb fia került a Koreai Néphadsereg főparancsnoki pozíciójába és lett Észak-Korea immár harmadik teljhatalmú vezetője. A mai napig keveset tudni róla, azon kívül, hogy számos felsővezetőt távolított el a Munkapártból illetve állítólag több családtagját is kivégeztette. Titkos életével kapcsolatban azonban rengeteg információ és hír kapott szárnyra, amelyek valóságtartamát talán csak önmaga tudná igazolni. Nézzünk néhány érdekességet:

-Míg január 8-i születésnapja nemzeti ünnep is, valójában senki sem tudja hány éves lehet Kim Dzsongun. Feltételezések szerint a harmincas évei elején vagy közepén járhat. Bárhogy is nézzük, a tisztelt elvtárs valószínűleg a világ legfiatalabb vezetője.

-Svájcban az angol nyelvű Berni Nemzetközi Iskola diákja volt, ahol álnéven tanult 1998-ig.

-A diktátor a kosárlabda szerelmese. A mai napig kedvenc játékosa Michael Jordan, akinek egykori csapattársával, Dennis Rodmannel baráti kapcsolatot ápol. Az egykori Chicago Bulls játékos több alkalommal is meglátogatta Kim-et.

-Kim Dzsongun kamaszkora óta dohányzik és imádja a whiskeyt.

-Két diplomája közül az egyiket fizikából szerezte.

-2009 óta házas; legalább egy kislánya született azóta.

(Ha Kim Dzsongun humoros leírását szeretnétek látni, nézzétek meg Az interjú című 2014-es amerikai filmet, amiben Seth Rogen és Evan Goldberg két olyan újságírót alakítanak, akiket a CIA felkér, hogy merényletet hajtsanak végre a vezető ellen, miután egy interjút készítettek vele. A filmet elég kevés helyen merték bemutatni miután Észak-Korea terrorista fenyegetéseket tett a forgalmazó és a mozik felé.)

A felsorolt híresztelések talán okot szolgáltatnak arra, hogy egy egyszerű emberként tekintsünk rá, hiszen tanult külföldön, vannak hobbijai, függőségei, szerzett diplomákat és egy monogám kapcsolatban él. Mégis mi oka van a világnak arra, hogy félve tekintsen Észak-Korea vezetőjére? Vajon ebben az esetben is helytálló az 'ijesztő mindaz, amit nem ismerünk' kifejezés?

Kezdetben, az ország megalakulása után, Észak-Korea kizárólag kommunista országokkal tartott fenn diplomáciai kapcsolatot, azonban legnagyobb kereskedelmi partnere, a Szovjetunió összeomlása után bekövetkezett gazdasági válság következtében legtöbb meglévő követségét is bezárta. Kim Dzsongilnak köszönhetően az ezredfordulóra számos fejlett országgal is kapcsolatba léptek. Bár 2015-re már negyven feletti országban van követsége Észak-Koreának, szoros kapcsolatot kizárólag a dél-ázsiai szocialista országokkal ápol, mint Vietnammal, Laosszal és Kambodzsával. A legtöbb külföldi nagykövetség, amelyeket az országba akkreditálnak Pekingben helyezi el központját a koreai főváros, Phenjan helyett.

Kim Dzsongun, mint a Koreai Néphadsereg Főparancsnoka becslések szerint 1 100 000 aktív és 8 300 000 tartalékos katona legfőbb vezetője. Mindez azt jelenti, hogy egyedül irányítja a világ legnagyobb katonai intézményrendszerét. Haderejének leginkább vitatott tevékenysége, amire a világ évek óta figyel, azok a földalatti nukleáris kísérletek. Észak-Korea eddig öt sikeres nukleáris kísérletet vitt végbe 2006-ban, 2009-ben, 2013-ban és kétszer 2016-ban. Hatodik kísérletük 2017 áprilisában kudarcba fulladt a dél-koreai hírszerzés szerint.

Mindig az atom...

Észak-Korea már 1962-ban kérte a Szovjetunió segítségét, hogy egy atombombát építhessen, ám akkor a nagyhatalom ezt visszautasította. Kizárólag egy békés nukleáris energia programot támogatott Koreában, számos tudós kiképzésével együtt. Az első atomerőművet 1965-ben helyezték üzembe, amit egy második építése követett 1979-ben. Észak-Korea 1980-ban indított el programot kifejezetten nukleáris fegyver fejlesztése céljából, ami után sokak meglepetésére 1985-ben aláírta a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló egyezményt, annak ellenére, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által szabott követelményeknek nem is kívánt megfelelni egészen 1992-ig. Majd egy évvel később jelezte, hogy visszakozna a szerződésben foglaltak betartásától és 2003-ban formálisan is kilépett az atomsorompó-szerződésből. Ugyanebben az évben az Amerikai Egyesült Államok leállította az olajszállítást Észak-Koreának, mivel azt gyanították, hogy urándúsításba kezdett atomfegyver fejlesztése céljából. A CIA jelentések annyira igaznak bizonyultak, hogy 2006. október 9-én, hétfőn Észak-Korea végrehajtotta első földalatti nukleáris robbantását. Ezek után számos nemzetközi tárgyalás kezdődött meg az országgal, amiben a koreaiak gyakran hajlottak afelé, hogy leállítsák nukleáris programjukat, ám az igazság az, hogy sosem tették, sőt ezután még négy tesztet is elvégeztek, a jövőben pedig interkontinentális nukleáris rakéták tesztelését tervezik, amelyekkel - többek között - már az Egyesült Államokat is el tudnák érni. A nukleáris kísérletekre válaszul az ENSZ számos határozatban hozott szankciókat Észak-Korea ellen, amelyekben tiltja több fém, szén, olaj, katonai felszerelés és luxus cikkek exportját az ázsiai országba.

A nemzetközi szankciók a mai napig nem állták útját a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság semmilyen kezdeményezésének. Talán a jövőben. A mai helyzet szerint Észak-Korea a legtitokzatosabb és legszeparáltabb diktatúra a térképen, aminek jelenlegi államfője, a fiatal Kim Dzsongun minden lépése kiszámíthatatlan és előreláthatatlan. Ez teszi őt a világ egyik legveszélyesebb vezetőjévé.