Kormányokat döntenek meg, terroristákat iktatnak ki, hadsereget szerveznek és képeznek ki. A CIA különleges hadosztálya tagadhatatlanul jelentős befolyással bír a világ történelmének alakulásában. De mégis kik ők?

A CIA, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (Central Intelligence Agency) az Egyesült Államok legfüggetlenebben működő kormányzati testülete. Az ügynökség első évtizedeiben kizárólag az elnök volt a felettese, mára azonban a közvetítő szerepét az elnök hírszerzési tanácsadója vette át. Hogy mennyire kilóg az amerikai adminisztrációból, az is jól mutatja, hogy költségvetését, szervezeti felépítését, alkalmazottainak számát és kilétét is titokban tartják. Az 1947-ben alapított szervezet fő feladata a más országok kormányáról, társadalmáról szóló információk gyűjtése, feldolgozása, és elemzése. Az információelemzés után a hírszerzési adatokat az elnöknek továbbítják illetve a kormánynak, ahol később politikai irányelvek és döntések születnek a jelentések alapján. A kizárólag az Egyesült Államok határain kívül működő ügynökség számos titkos hadművelet hajt végre, amelyek jelentős részét a Különleges Tevékenységek Osztálya (SAD) kivitelezi.

A titokban működő SAD (Special Activities Division) számos hadműveletben vesz részt, amelynek végső célja valamilyen politikai vagy katonai tevékenység befolyásolása a világban. Az Osztály műveletiről gyakran az amerikai törvényhozó testület, a Kongresszus sem értesül. Ha mégis, legtöbbször kizárólag sikeres bevetések vagy programok után. A Különleges Tevékenységek Osztálya (vagy Különleges Műveleti Csoport)  félkatonai műveleti tisztekből áll, akik lehetnek ex-katonák és veteránok vagy volt tagjai különleges katonai egységeknek úgy mint SEALs, Delta Force. A SAD különítmény tisztjeit emberrablásra, terrorelhárításra, szabotázsra, bomba okozta kár felmérésére és túszmentési akciókra is kiképzik. Elnöki utasításra a világon mindenhol és bárhol bevethetők, ahol általában rajtaütéseket, razziákat, és célzott gyilkosságokat hajtanak végre. Fő tevékenységi körükbe tartozik még más országok gerilla, partizán harcosainak kiképzése és vezetése, felderítő akciók véghezvitele katonai illetve hírszerzési eszközök felhasználásával.

A Különleges Műveleti Csoport pszichológiai, gazdasági titkos hadműveleteiért a Politikai Akciócsoport felelős. A csoport nem hagyományos módszerek segítségével próbálja az amerikai külpolitikát támogatni felhasználva a propaganda, a kereskedelem és a kiberhadviselés nyújtotta valamennyi eszközt. A SAD egység politikát befolyásolni kívánó hadosztályának tagjai tehát arra vannak kiképezve, hogy a legellenségesebb környezetben is képesek legyenek befolyásukat érvényre juttatni - akár a média bevonásával is -, ha az az Egyesült Államok érdeke.

Egy titkos csoport akcióban

A SAD-ot abban az esetben vetheti be az Amerikai Egyesült Államok elnöke, ha minden más katonai vagy diplomácia megoldás kivitelezhetetlennek bizonyult. A különleges alakulat tevékenységi körét az 1947-es Nemzetbiztonsági Törvény határozza meg a mai napig. Az Osztály létezésére a szeptember 11-i terrortámadás után meghirdetett Terror Elleni Háború (War On Terror) elnevezésű Bush-doktrína rántotta le a leplet a nagyközönség előtt, amikor is megérkeztek az első SAD kiképzettek Afganisztánba, hogy levadásszák az al-Káida vezetőket és biztosítsák a területet az amerikai hadsereg bevonulására. Hasonló feladtuk volt 2003-ban Irakban, annyi különbséggel, hogy ott már kiképzési tevékenységet is végeztek a kurd Pesmerga seregnél.

Afganisztánban már az 1980-as években tevékenyen részt vettek a CIA félkatonai egységei a szovjetek elleni harcban. Az 1979-től 1989-ig elhúzódó fegyveres konfliktus, a szovjet-afgán háború a hidegháború egyik fontos szinterévé tette az ázsiai országot, ahol két nagyhatalom játszótérré változtatták a térképet. A szovjet invázióra az Egyesült Államok válasza az volt, hogy a helyi ellenálló mudzsáhed harcosokat szerelték fel és képezték ki a harcra. A kilencvenes években pedig számos titkos művelet célpontjában már Oszáma bin Láden, az al-Káida terrorszervezet egyik alapítójának megtalálása és elfogása állt. Így történhetett, hogy a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyai összeomlása után kilenc nappal már a SAD hivatalosan is az amerikai hadsereg invázióján dolgozhatott.

Irakban már 2003 előtt megérkezett a SAD, hogy megtegye a szükséges előkészületeket az amerikai csapatok megérkezése előtt. Ők képezték ki az iraki Kurdisztán hadseregét, akikkel később az USA haderő együtt folytatott háborút iszlamista csoportok, az al-Káida és Szaddám Huszein, iraki elnök csapatai ellen. A diktátort már az iraki invázió megkezdése évének telén elfogták az amerikaiak, majd a helyi bíróság 2006-ban ítélte halálra Huszeint.

Pakisztán rendkívül fontos a CIA titkos hadműveleti csoportjának, hiszen ebben az országban vitték véghez talán a legismertebb programjukat. 2011. május 1-jén, Obama elnök közvetlen parancsára a SAD kis csoportja Abbotábád városában egy helikopteres rajtaütés során megölte Oszáma bin Ládent, a világ legkeresettebb terroristáját. A támadást évek hírszerző tevékenysége előzte meg, amely során számos kihallgatást végeztek, CIA biztonságos házakat hoztak létre Pakisztánban és több amerikai hírszerzési ügynökség összehangolt munkája tette lehetővé végül a sikeres akciót.

Az említett hírszerzési akciók azok, amelyekről a legtöbb információ ismert a világ nagy része előtt. Azonban számtalan más országban is aktív a Különleges Műveleti Csoport, feltételezhetően ott is, ahol nem is számítanánk rá. Például a tengerfenéken. A hidegháború leghidegebb évei során a Szovjetunió volt a CIA hadműveletek legforróbb célpontja. Az 1970-es években még elsüllyedt szovjet tengeralattjárókat is felkutattak, csak hogy információt gyűjtsenek az orosz nukleáris torpedókról és a kiptográf eszközeikről. Szintén ebben az évtizedben Nicaraguában felkelőket képeztek ki, El Salvadorban pedig a polgárháború foglyait hallgatták ki különböző módszerekkel. Az itt kifejlesztett módokat később felhasználták Afganisztánban és Irakban is és a "Salvadori módszernek" nevezték.

Ha a történelemkönyvben hátrébb lapozunk, találunk hasonlóan látványos, ám kevésbe sikeres SAD-projekteket. Ilyen volt az 1961-es Disznó-öbölbeli invázió. A CIA már hosszú ideje képzett ki kubai emigráns katonákat és civileket, hogy egy jól időzített támadással megdöntsék Fidel Castro rezsimét, azonban ebben az esetben elszámolták magukat. A Szovjetunió által támogatott kubai csapatok három nap alatt legyőzték a támadó sereget, derékba törve minden SAD próbálkozást és megágyazván a legfeszültebb háborús időszakot megidéző rakétaválságnak.

Azonban nem minden hadművelet ilyen látványos. Amerika legfőbb titkosszolgálati szervének legtitkosabb csoportjának tevékenységét lehetetlen figyelemmel követni. Nem véletlenül. Ha keveset hallunk a hadműveletekről, az azt bizonyítja, hogy rendeltetésének megfelelően működik. A külpolitikai elemzés alkalmával, miután minden résztvevőt felsoroltunk a nemzetközi szervezetektől, az érdekcsoportokon át, a médián át, hajlamosak vagyunk megfeledkezni a titkosszolgálatok világot behálózó tevékenységéről. Pedig az is lehet, hogy a történelmet nem az országok vezetői írják, hanem azok az ismeretlen katonák, akik naponta életüket adják a hazájukért, és akikből nem marad más az utókornak, csak egy csillag a falon...

                                     Az Emlékezés Fala, CIA Központ, Langley, Virginia